Zirc - A Bakony fővárosa

A város hivatalos honlapja

Szorgalomból előállított édes élet


„Vándorméhész” címmel nyílt kamara-kiállítás a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóházban, a Múzeumok Éjszakáján.

 
A vendégeket a tárlatnak helyet adó intézmény igazgatója, dr. Ruttkay-Miklián Eszter köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy egy hármas együttműködés eredményeként jött létre ez a kiállítás: Illés Ferenc múzeum-alapító, ny. igazgató gyűjteményének segítségével mutatja be a méhek életével kapcsolatos alapvető ismereteket, a méhészet legfontosabb munkafolyamatait, tárgyait és kitér a méhekre leselkedő veszélyekre is. A társszervező pedig az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma volt, melynek vezetőit – dr. Kutasi Csaba igazgatót és dr. Matskási István címzetes főigazgatót – külön köszöntötte.  

A kiállítást Tóth Péter, Veszprém megyei méhészeti szaktanácsadó és szakíró nyitotta meg. Bevezetésként elmondta, mindig nagy élmény számára, amikor a Magas-Bakony fővárosába érkezik, hiszen sok szép emléke fűződik ehhez a vidékhez, és mindig élvezettel gondol azokra a természeti és kulturális értékekre, amelyek itt találhatók. Örömét fejezte ki, hogy most eggyel gyarapodott ezeknek a száma. Nem találta kérdésesnek, hogy a bakonyi erdő és az erdőben található tisztások a vadon élő beporzóknak és a házi méheknek remek életlehetőséget biztosítanak, hiszen ez a vidék nagyjából érintetlen természeti terület, viszonylag távol esik az intenzív növényvédelemmel ellátott mezőgazdaságtól.
 
Történeti áttekintésében elmondta, már az ősember is foglalkozott valamilyen szinten a méh begyűjtésével. Később az egyiptomi és az ókori görög városállamok, vagy Mezopotámia, India remek terep volt a méhészkedés kialakulásának, és vannak már az ókorból is emlékek arra nézve, hogy hogyan zajlott a méz termelése abban az időben. A méz azonban – az addig ismert egyetlen édesítőszer – leginkább csak a kiváltságosok tápláléka volt, a kétkezi munkások nem igazán jutottak hozzá. Az ősmagyarok is tartottak méheket, illetve foglalkoztak mézvadászattal, erre utal a méz és a lép szavunk is, amely nagyon régi, ősi eredetű. Arról pedig, hogy hol volt népszerű hazánkban a méhészet, települések nevei árulkodnak. A méhészeti tevékenység gazdasági elismertségét a középkorban mi sem bizonyítja jobban, minthogy nagyjából tíz liter mennyiségű méz egyenértékű volt egy szekérnyi tetőzsindellyel. Ez is arra utal, hogy mennyire értékes termék volt abban az időben.

Beszélt arról is, hogy nagy volt a mézforgalom a különböző piacokon, és sokszor szállítottak mézet Magyarországról Európa más városaiba is, így például Bécsbe, Velencébe, Krakkóba. A középkorból egyre több emlék maradt fenn a méhészeti termékekről. Ebben az időben alakult ki a mézeskalácsipar, és „várvédőként” is használták a szorgos rovarokat: előfordult, hogy az ostromok idején méhkasokat dobtak a támadókra. A méhészeti oktatás hazánkban Mária Terézia idején kezdődött, a méhészettel kapcsolatos kifejezések pedig a köznyelvbe is belopóztak – mondta előadásában Tóth Péter.
 
A kiállításban látni lehet kasokat, faodút, ebben tartották régen a méheket, melyhez a szakértő hozzáfűzte: amióta az emberek foglalkoznak a méhek tartásával, ez a technológia volt a háziasítás alapja, és az 1800-as évek közepéig ez nem is változott. Az igazán nagy előretörést az hozta, amikor kitalálták, hogy keretbe kell illeszteni a lépeket, a kereteket pedig kaptárba kell elhelyezni. Ez jelentette hosszútávon a kaptáros méhészkedés kialakulását és a kasos méhészkedés visszaszorulását. Az első keretes méhkaptárt két magyar fejlesztő, Lugosi Boldizsár és Szarka Sándor alkotta meg. Mindketten táblabírák voltak, miképpen ezzel a szakmával inkább az értelmiségiek foglalkoztak.

Kitért a helyi vonatkozásokra is: a Magas-Bakonyban a méhészeti fellendülést többek között az hozta meg, amikor III. Béla uralkodása idején a ciszterciek ideköltöztek Franciaországból, és négyszáz kasos méhészetet alapítottak. A méz az édességet pótolta, a viaszból pedig gyertyát készítettek a szerzetesek. A termelés fellendítését elősegítette az is, hogy a hegyek „szoknyáján”, az alacsonyabb részeken az akác megtelepedett. (Magyarországra az akácot Tessedik Sámuel hozta be a 18. század végén.) A Bakony azóta is több vándorméhésznek a célterülete – tette hozzá.   
 
A méhes-mézes időutazást követően Tóth Péter méltatta a Magas-Bakony Méhész Egyesületet és elnökét, Illés Ferenc ny. múzeumigazgatót, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az egyesület létrehozásában és eredményes működésében. „Évtizedeken keresztül dolgozott a múzeum élén. A múlt érdekelte, ugyanakkor rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy innovációk, új lehetőségek honosodjanak meg a méhészet területén” – hangzott el a méltatásban. Ő tervezte azt a vándorméhes konténert, amelynek a tartó- és emelőszerkezetét az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ Műszaki Osztálya újításnak minősítette és a feltaláló által készített műszaki dokumentáció alapján a konténert elkészítette, majd 1983-ban, a Nemzetközi Méhészeti Világkongresszuson – Illés Ferenc neve alatt – kiállította. Ugyanebben az évben, a szintén saját tervezésű 32 1/2 NB sugaras-motoros pergetőjét a Budapesten megrendezett Nemzetközi Méhészeti Világkongresszus zsűrije ezüstéremmel jutalmazta. A méhészeti szakma fejlesztését illetően pedig még sok más tevékenység is fűződik a nevéhez.

Végül, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület nevében megköszönte mindenkinek a munkáját, aki a kiállítás létrejöttében közreműködött. A grafikai munka, látványterv Kaszás Eszter, a házigazda intézmény munkatársát dicséri. Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma részéről is többen működtek közre: dr. Kutasi Csaba a méhek rendszertani helyéről, alapvető tulajdonságairól, a rokon fajokról írt, míg Sinigla Mónika botanikus a méhek beporzó munkáját, a legfontosabb mézelő növényeket mutatta be. A rovarok a BTM preparátumain is megfigyelhetők.
 
A Vándorméhész című tárlat vándorkiállításnak készült, 2017. szeptember 30-ig tekinthető meg Zircen. A tervek szerint addig több érdekes szakmai program is kapcsolódik majd hozzá.  


A Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház részben a méz köré építette programját a Múzeumok Éjszakáján. A kiállítás mellett kézműves-foglalkozásokkal várták az érdeklődőket: Horváthné Gazder Mártával mézeskalácsot lehetett készíteni, Pucsek Eszterrel pedig gyertyát önthettek a vállalkozó kedvűek. A méz – mint termék – is megjelent az udvaron, a Rákóczi téren pedig este a MÉZ együttes lépett fel. Igaz, a zenész csapatnak vajmi kevés köze van az édes táplálékhoz, nevük ugyanis egy mozaikszó, Meg nem Értett Zenekarként aposztrofálják magukat már harminc éve. Az OSzK Ciszterci Műemlékkönyvtár is kapcsolódott ehhez a tematikához. „Mézajkú Szent Bernát” a címe annak a kiállításnak, melyen többek között régi méhészeti könyvek kerültek bemutatásra, a kapcsolódó tablókon pedig a ciszterci szerzetesek és a méz kapcsolatáról olvashatunk.          
 

Kelemen Gábor

Vissza

 

Galériaképek

Eseménynaptár

<<  Január 2018  >>
 h  k  s  c  p  s  v 
  1  2  3  4  5  6  7
  8
25262728
293031