Zirc - A Bakony fővárosa

A város hivatalos honlapja

Fénypont az éjszakában


Újabb két mesterség felújított műhelyét adták át a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóházban a Múzeumok Éjszakája program keretében.

 
A Múzeumok Éjszakája lassan már egy kicsit a „megnyíló műhelyek éjszakája” is lesz Zircen, hiszen a 2016-os esztendő Szent Iván éjjelén is átadásra került két felújított műhely: akkor a szövő- és a fazekasműhelyt lehetett birtokba venni, most pedig a kovács- és a faműves műhelyben kezdődött meg az élet. A felújítást Zirc Városi Önkormányzat nyertes pályázat útján, a Kubinyi Ágoston Program keretében hajtotta végre, biztosítva a szükséges önerőt a beruházás megvalósításához. Működésük mellett a műhelyek állandó kiállítóhelyként is funkcionálnak a nagyközönség számára.

Mi kell ahhoz, hogy az információözönben a múzeumok el tudják érni a látogatóikat, és utolérjék az új nemzedéket? Egyáltalán hogyan kell kinéznie a 21. század múzeumának? – tette fel a kérdéseket Recska Endre faipari mérnök a hivatalos átadás során. Szerinte ezekre a kérdésekre a két felújított műhely frappáns választ ad, mert a kézműves mesterségeket nem csak elméletben lehet megismerni, hanem kézbe lehet venni a szerszámokat, és láthatjuk azt is, hogy hogyan dolgozik a mester.
 
Magát a szerszámot az emberré válás egyik alapmomentumának nevezte, az ember szinte „meghosszabbította” a kezét, megsokszorozta a termelékenységét a szerszámokkal. Régen apáról fiúra szálltak, öröklődtek, nem dobták el a megroppant szerszámokat, hanem megjavították őket. A hosszú használat után azonban kimennek a praktikus használatból, és műtárggyá válnak. A faipari szerszámok már a folyamközi kultúrákban nyomon követhetők, az asszírok például tudtak esztergályozni. Közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy a görögök ismerték a gyalut, amely aztán a középkorban jelképpé változott: a céhek több évszázadon át viselték a zászlójukon, pecsétjükön, cirádájukon. A rómaiak szinte teljes szerszámkészlettel rendelkeztek már, ezt bizonyítják az ásatások.


Recska Endre faipari mérnök a megnyitón egy rövid szerszámtörténeti előadást is tartott

Nem tudjuk, hogy milyen szerszámok, milyen mesterségek és milyen tudás veszett el a Római Birodalom bukása után, a népvándorlás évszázadai alatt, azt viszont tudjuk, hogy az ide bejövő új népek magukkal hozták a saját tárgykultúrájukat, mesterségeiket. Több évszázadon át a fakitermelésnek egyetlen eszköze volt, a fejsze. A 12-13. századból vannak arra utalások, hogy ekkor már fűrészt használtak, deszkákat, pallókat tudtak előállítani. Érdekességként megjegyezte, hogy Magyarországon még száz évvel ezelőtt használták ezeket a fűrészeket. A középkorban a mesterségek céhekbe tömörültek, amelyek nagyon ügyeltek a minőségre és a szakmai utánpótlást is megoldották.

A kézműves mesterségek a 19. század közepére érték el a fejlődésük csúcsát, de jött az ipari forradalom, megjelentek a gépek, a műhelyek üzemmé, az üzemek gyárrá váltak, és a szerszámokra nézve is történt egy nagy változás: megjelentek a szerszámkészítő gyárak. A gyári szerszámokat azok a mesterek használták, akik még kézzel dolgoztak, de ekkor már ezek a mesterek nem egymással versenyeztek, hanem a gépekkel, és a gépek nyerték a versenyt. Azok a szerszámok, amelyek a Dubniczay-ház padlásán, a látogatható tanulmányi raktárban láthatók, nagyjából ebből a korból származnak, 150-200 évesek, ennél idősebb szerszámokat már nagyon nehéz találni – tudtuk meg.  
 
Ottó Péter polgármestert és a megjelent vendégeket dr. Ruttkay-Miklián Eszter igazgató köszöntötte a műhelyek hivatalos átadóján. Az idei ünnep fénypontjának nevezte, hogy újabb két műhelyt avathatnak fel. Köszönetét fejezte ki azoknak, akik a felújítási munkálatokban, illetve az állandó kiállítás elkészítésében közreműködtek. A kivitelező Min-Tech Kft-nek, Krizsán András tervezőnek, a fenntartó Zirc Városi Önkormányzat részéről pedig Varga Gábor pályázati referensnek. A szöveges részek összeállításában nagy segítséget kaptak Schleicher Veronikától, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzosától, a múzeum fotóanyagát pedig az illusztráláshoz használták fel. A berendezés a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház néprajzzal foglalkozó két munkatársa, Kirmer Anna és Horváthné Gazder Márta nevéhez fűződik.

Az intézmény vezetője végül reményét fejezte ki, hogy jövőre már a teljes épületszárny megújulhat.
 
A mérnöki időutazást és az igazgatói köszöntőt követően a mesterek azonnal munkához láttak. „Egy kovács nem kovács” – olvashatjuk az egyik tablón, ennek megfelelően Ifj. Hegedűs Árpáddal és Kohus Lászlóval lehetett kovácsolni, az asztalos technikákat pedig Bittmann Józseftől leshettük el.  Nemcsak a rekkenő hőségtől forrott az udvar, hanem a kovácstűzhely melegétől is, odabent járt a fűrész, igaz, most nem ritmusra, ahogy a Generál együttes slágere szól. A padlás kincsei közül több szerszám is lekerült a műhelyekbe, hiszen ebben a környezetben sokkal otthonosabban érzik magukat.    


Kelemen Gábor

Vissza

 

Galériaképek

Eseménynaptár

<<  Január 2018  >>
 h  k  s  c  p  s  v 
  1  2  3  4  5  6  7
  8
25262728
293031