A kerámiáknak, akár az emberiségnek évezredes története van. Hűséges krónikása az emberi kultúrának, életmódnak, a technika fejlődésének.

Hoffer Ildikó Zircen él az arborétum tőszomszédságában. Tehetsége, családja, otthona, természeti és emberi környezete őt is a kultúra megőrzésére, további gyarapításra ösztönzi. Mindennapjaiban életkormányzó ereje van az élő hagyományoknak, szokásoknak. Az élet MESÉK-hez csak a formát kellett megtalálnia.

Kézügyessége, kreativitása adott volt, a "véletlen" keramikusiskolába és mesterekhez irányította. 1984 óta dolgozik önállóan. Az agyaggal folyamatosan tanítják, tanulják egymást.

A kemencebontást a mai napig nagy izgalommal előzi meg.

Készít használati tárgyakat: kaspókat, olvasólámpákat, csillárokat. Otthonának dísze saját készítésű cserépkályha, melyre a csodaszarvas regéjének motívumai kerültek.

Szobrai valóságos zsánerképek. Mozdulataikban, gombszemükben az érzelmek széles skálája: kedvesség, naiv báj, kerekedő kíváncsiság, derű, őszinteség és szeretet.

Az anyák kicsi gyerekeikért élnek, az otthon akár egy virágoskert. Kenyérsütés, kaszálás-asszonyt, embert próbára tevő nehéz paraszti munka. Gyermekjátékok és megelevenedő gyermekmondókák. Felhőtlen és megrendítő pillanatok. Sorsfordulók az életben - mindez kerámiában ELMESÉLVE.
Hoffer Ildikó szobrai betérnek a szívekbe.