Szobrászattal gyermekkorától foglalkozott. Herenden porcelánfestést tanult. Az ön- és továbbképzés minden alkalmát megragadta: a zebegényi művésztelepet látogatta és képzőművész körökben dolgozott, majd Budapesten és Dési - Huber Szabadiskolában vívta ki munkáival társai csodálatát.

1960-óta élt Zircen, ahol kézműves és tárgyalkotó műhely vezetője lett. A III. Béla Gimnázium vizuális és művészet tagozatán szobrászati gyakorlatvezető, oktató volt.

Gyerekkorában csak fából készített szobrocskákat, de a fa szeretete egész művészi tevékenységét végigkísérte, így a későbbi agyag ill. gipsz munkáit is, - ha lehetett - átültette fába. Késői alkotói periódusát az ólomból létrehozott figurák jellemezték.

Sokszínű tematikája, méretei biztosítják a kötetlenbb anyagkezelést, a fantázia szárnyalást. Jellegzetes különc figurák, bibliai témák váltakoznak a kifejezően megjelenített szép emberi testekkel, mozdulatokkal. Opra Szabó István művészetét a harmónia, szépség keresése jellemzi, számára fontos a mű szimbólikus tartalma és az érzéki - konkrét jelentése ill. életszerűsége.

Opra Szabó István - korai halála ellenére (2001.01.01.) - olyan ember, akinek hitelesítik a művészet iránti alázatát, magatartását, s művei éppen az emberi tartása révén példaértékűek, őszinték és aktuálisak, minden időben korszerűek.

Legismertebb munkái, plakettjei: Reguly, a zirci németségért, a bakonybéli Borostyánkút - kápolna mellett álló Szent Gellért életnagyságú szobra, és ennek kisplasztikai változata, Apám, Kék madár.